2015. október 24., szombat

cukor nélkül is vigasztal a süti!

Ma durván hisztiztem a Milkás polc előtt a boltban, annyira szerettem volna sosekóstolt, piskótás-csokikrémes izét venni... persze mivel már elmúltam öt, kifelé nem mutattam, de belül csúnya önsajnálati műsor ment... Mikor eluntam és kitisztult a fejem, inkább tojást és xilitet tettem a kosárba, itthon pedig pár perces melóval összedobtam a vigaszsütit:


A piskóta hasonló a múltkorihoz, de csak 5 dekányi liszt volt a tk-s zacskóban, nem volt kedvem két dekáért kibontani egy új lisztet, ezért azt a részt zabliszttel pótoltam (magam őrlöm kissé darabosra a zabpelyhet): 5 dkg tk tönkölyliszt, 2-2 dkg zab- és durumliszt, 5 tojás, 1 kk sütőpor, 8 dkg xilit.

Mikor kisült, kifőztem a pudingot (lustaasszony-módra pudingporból, 5 dkg xilittel, 2 dl tejszínnel és 2 dl vízzel), és mivel nem volt kedvem semmi faksznihoz, csak rákentem a piskótára. Ezután már csak annyi gondom volt, hogy ügyesen lefoglaljam magam, míg kihűl és már szeleteltem is. :)

24 részre osztottam, így egy szelet: 7 g CH

2015. október 15., csütörtök

péksütiprojekt, vol.1.

Azt hittem, az új étrend legnehezebb pontja a kedvenc édességeim elhagyása lesz, de hamar kiderült, hogy reggel van nagy baj. Egyrészt akkor vagyok legrosszabbul a gyógyszertől, ami egyből megalapozza a hangulatom, másrészt már vagy öt éve csak édeset reggelizek, ami most ugye nem opció. Szóval várható volt, hogy a szendvicsre hamar ráunok és mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet (remélem, teljeskiőrlésű változatban és reggel is..), így átbogarásztam Limara blogját. 

Kiválasztottam négy péksütit, az alaptésztát megdupláztam, géppel bedagasztottam és egy kis pihenő után kb. másfél órás munkával ezeket kreáltam:


Alaprecept megokosítva és megduplázva:
 - 50 dkg tk tönkölyliszt
 - 20 dkg durumliszt
 - 1 ek sikér
 - 3 dkg élesztő
 - 2 doboz joghurt
 - 2 tojás
 - 1,4 dl víz
(basszus, az olajat kifelejtettem, sebaj:))
 - só

A töltelékekhez összesen elfogyott:
 - 2 ek tejföl
 - 4 tk mustár (nem teljes őrlésű, teáskanál!:))
 - 15 dkg sonka
 - egy nagyobb darab házikolbász
 - 4 chilis virsli
 - 10 dkg szeletelt sajt
 - kb. 10 deka reszelt sajt
 - fél hagyma

És akkor lássuk a felhozatalt:


A tésztát a lehető legvékonyabbra nyújtottam, akkorára, hogy épp beleférjen a virsli (persze olyat vegyünk, amin nincs bőr). 


Egy kk mustárt rákentem, középre tettem a virslit, két oldalt pedig srégen bevagdostam, majd ráhajtogattam a tésztát. (Egyébként simán beilleszthető nem csak diétás, de lánybúcsús menübe is:))


Oké, itt meggyűlt a bajom a formázással, de szerencsére a végeredményen annyira nem látszik. Szintén vékonyra kinyújtottam a tésztát (annyira azért nem rajongok a tk lisztért, hogy nagy falatokban gyűrjem le:))), majd alulra egy-egy szelet sonkát és sajtot raktam. 

A felső részt bevagdostam, megpakoltam reszelt sajttal, majd alulról haladva feltekertem. Limara hiába figyelmeztet, hogy a tészta vége kerüljön alulra, nekem sikerült egyet elrontanom, szerencsére az is szépen egyben maradt.


Höhöhh, nem véletlen nincs fázisfotó. Basszus, kifogott rajtam, a végeredményt látva el se tudjátok képzelni, mennyire amorf volt a kiindulási alap (Isten áldja a sikért és az élesztőt...) Szóval a leírás alapján valahogy bevágtam a bucit, kilapítottam, majd az egyik felére kolbászt, sonkát és szeletelt sajtot tettem, a másikat ráhajtottam és igyekeztem rendesen összenyomni a széleit. (megvan, képzeljetek el egy óriási és rondán elkészített raviolit...). Lekentem a tetejét tojással, majd ezek a meglepően zsömleszerű, fullextrás melegszendvicsek jöttek ki a sütőből. 


A maradék tésztát kinyújtottam, megkentem két ek. tejföllel, majd rászórtam egy reszelt sajtból, apróra vágott kolbászból, sonkából és hagymából álló keveréket. Feltekertem és 10 részre vágva megsütöttem (ezek lettek a legrondábbak, de talán legízesebbek). Ebből két csiga tesz ki egy vacsit vagy reggelit. 

1 darab (csigából 2): 27 g CH

(párnapos tesztüzem után a nagyonfinnyás Kató nagyonszubjektív véleménye: a sajtos kifli... nem tudom, fura ízű. nem jött be. talán pont azért, mert abban ne volt egy erős vezető íz, ami elnyomta volna a tészta reform karakterét (a chilis virsli és a kolbász ebből a szempontból remek tölteléknek bizonyultak). nem mellesleg frissen klasszisokkal finomabb mind, mint párnaposan vagy lefagyasztva-kiengedve, úgy már nekem nagyon erős volt a TK-íz. sajnos:()

2015. október 10., szombat

áfonyás pohárkrém

Kinéztem magamnak ezt a receptet, feltett szándékom volt, hogy életemben először végigkövetek egyet az első betűtől az utolsóig, de elfelejtettem citromot és a zselatint, így nem mertem tekercset formázni.


A piskótát tíz részre osztottam, aztán a krémmel belerétegeztem tíz pohárba. Isteni lett, bár nekem túl zsírosnak tűnt a krém, így legközelebb a tejszín helyett joghurttal fogom feldúsítani. 

A piskóta viszont csillagos ötös, állandó repertoárba kerül:
5 tojás, 7 dkg tk tönkölyliszt, 3 dkg durumliszt, 1 kk sütőpor, 8 dkg xilit, 1 ek olaj
Biztosra mentem az új alapanyagok miatt, így kiolajozott-kilisztezett sütőpapíron sütöttem, gond nélkül levált róla a papír. 

1 adag: 23 g CH

2015. október 4., vasárnap

almás zabpalacsinták

A tízórai okoz némi fejtörést, egyelőre nehezen szabadulok az almától, ezek a mini palacsinták remek alternatívák hétvégére, mikor konyhaközelben vagyok délelőtt! A receptet itt találtam, némi módosítás után:

Hozzávalók 2 személyre:
 - 1 közepes alma lereszelve
 - 1 tojás
 - 1 ek. zabpehelyliszt
 - fél kk xilit
 - fél kk fahéj

Összekevertem a fentieket, majd vékonyan kiolajozott kerámiaserpenyőbe kanalaztam, ellapítgattam őket, majd mikor már gondolatra fordíthatóak voltak, egy lapáttal átfordítottam -volna- őket (de az a gondolat még egy-két perccel később jött el). :)

Kicsit megbarnult az alja, de ez az ízéből nem von le, kifejezetten finom lett, bekerül az állandó repertoárba. 4 mini palacsinta lett belőle, a fele elég volt.

1 adag: 20 g CH