2015. október 15., csütörtök

péksütiprojekt, vol.1.

Azt hittem, az új étrend legnehezebb pontja a kedvenc édességeim elhagyása lesz, de hamar kiderült, hogy reggel van nagy baj. Egyrészt akkor vagyok legrosszabbul a gyógyszertől, ami egyből megalapozza a hangulatom, másrészt már vagy öt éve csak édeset reggelizek, ami most ugye nem opció. Szóval várható volt, hogy a szendvicsre hamar ráunok és mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet (remélem, teljeskiőrlésű változatban és reggel is..), így átbogarásztam Limara blogját. 

Kiválasztottam négy péksütit, az alaptésztát megdupláztam, géppel bedagasztottam és egy kis pihenő után kb. másfél órás munkával ezeket kreáltam:


Alaprecept megokosítva és megduplázva:
 - 50 dkg tk tönkölyliszt
 - 20 dkg durumliszt
 - 1 ek sikér
 - 3 dkg élesztő
 - 2 doboz joghurt
 - 2 tojás
 - 1,4 dl víz
(basszus, az olajat kifelejtettem, sebaj:))
 - só

A töltelékekhez összesen elfogyott:
 - 2 ek tejföl
 - 4 tk mustár (nem teljes őrlésű, teáskanál!:))
 - 15 dkg sonka
 - egy nagyobb darab házikolbász
 - 4 chilis virsli
 - 10 dkg szeletelt sajt
 - kb. 10 deka reszelt sajt
 - fél hagyma

És akkor lássuk a felhozatalt:


A tésztát a lehető legvékonyabbra nyújtottam, akkorára, hogy épp beleférjen a virsli (persze olyat vegyünk, amin nincs bőr). 


Egy kk mustárt rákentem, középre tettem a virslit, két oldalt pedig srégen bevagdostam, majd ráhajtogattam a tésztát. (Egyébként simán beilleszthető nem csak diétás, de lánybúcsús menübe is:))


Oké, itt meggyűlt a bajom a formázással, de szerencsére a végeredményen annyira nem látszik. Szintén vékonyra kinyújtottam a tésztát (annyira azért nem rajongok a tk lisztért, hogy nagy falatokban gyűrjem le:))), majd alulra egy-egy szelet sonkát és sajtot raktam. 

A felső részt bevagdostam, megpakoltam reszelt sajttal, majd alulról haladva feltekertem. Limara hiába figyelmeztet, hogy a tészta vége kerüljön alulra, nekem sikerült egyet elrontanom, szerencsére az is szépen egyben maradt.


Höhöhh, nem véletlen nincs fázisfotó. Basszus, kifogott rajtam, a végeredményt látva el se tudjátok képzelni, mennyire amorf volt a kiindulási alap (Isten áldja a sikért és az élesztőt...) Szóval a leírás alapján valahogy bevágtam a bucit, kilapítottam, majd az egyik felére kolbászt, sonkát és szeletelt sajtot tettem, a másikat ráhajtottam és igyekeztem rendesen összenyomni a széleit. (megvan, képzeljetek el egy óriási és rondán elkészített raviolit...). Lekentem a tetejét tojással, majd ezek a meglepően zsömleszerű, fullextrás melegszendvicsek jöttek ki a sütőből. 


A maradék tésztát kinyújtottam, megkentem két ek. tejföllel, majd rászórtam egy reszelt sajtból, apróra vágott kolbászból, sonkából és hagymából álló keveréket. Feltekertem és 10 részre vágva megsütöttem (ezek lettek a legrondábbak, de talán legízesebbek). Ebből két csiga tesz ki egy vacsit vagy reggelit. 

1 darab (csigából 2): 27 g CH

(párnapos tesztüzem után a nagyonfinnyás Kató nagyonszubjektív véleménye: a sajtos kifli... nem tudom, fura ízű. nem jött be. talán pont azért, mert abban ne volt egy erős vezető íz, ami elnyomta volna a tészta reform karakterét (a chilis virsli és a kolbász ebből a szempontból remek tölteléknek bizonyultak). nem mellesleg frissen klasszisokkal finomabb mind, mint párnaposan vagy lefagyasztva-kiengedve, úgy már nekem nagyon erős volt a TK-íz. sajnos:()

2 megjegyzés:

  1. Kata, csak zabliszt nem lenne jó? Vagy nagyon más a felszívódása?

    VálaszTörlés