2015. november 10., kedd

túlélő üzemmód

Meglehetősen sűrűek és lelkileg terheltek a napok mostanság, így háttérbe szorult a főzés és kísérletezés. Szerencsére fizikailag sokkal jobban érzem magam, vagy három hete nem volt hipoglikémiás rosszullétem! Ez iszonyú nagy szó, előtte marha sűrűn voltam rosszul...

Az étrendem meglehetősen monoton, de érdekes módon bírom, talán most jól is jön. A reggeli/vacsora szinte mindig kenyér variálva, esetleg kornspitz vagy tejszínbedara*. Tízórai/uzsonnára bevált a keksz+alma kombó, esetenként szintén kissé megvariálva. Ebédre az ajánlottnál kicsit sűrűbben kerül krumpliétel az asztalra (meaculpa...), de gyakran előfordul barna/basmati rizs, tészta vagy nemes egyszerűséggel már megint valami kenyeres móka (ősszel igazi istenáldása a frissre melegített libatöpörtyű kenyérrel és lilahagymával, számomra pörfikt vasárnapi ebéd. akár. :)))))

De hogy ne maradjunk képek nélkül, hoztam a frissen ir-esített és már korábban reformosított bundás kenyeremet. Ir-kompatibilis, amennyiben tk tönkölykenyérből készült és reform, mert alig használok zsiradékot. A tepsibe teszek zsírpapírt és kb. egy ek olajat szétkenek rajta, erre fektetem a kenyereket, amiket aztán 10-10 perc alatt aranybarnára pirítok a sütőben. Ez amolyan Mátyáskirály-féle eljárás, lát is olajat meg nem is, lesz is egy kis olajos kérge meg nem is. 

Majdnem tökéletes a boldogság, még cukormentes ketchupot kell felhajtanom valahol, mert az sk készletek kezdenek kiapadni. Finnyás dög vagyok,  a bundás kenyeret csak ketchuppel nyakon öntve tudom megenni. :)

*ne is beszéljünk róla, még keresem az igazit..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése